Az eSystem teljes mértékbenmagyar termék.
Kattintson és olvassa tovább
mit is jelent ez!
Éttermi szoftverünk a FIFO elv alapján kezeli a raktárkészletet, ami kiemelten fontos a...
Irányítsa éttermét a világ bármely pontjáról éttermi rendszerekkel Akár a kíváncsi szemek elől...
Több mint 10 féle pénzügyi lekérdezésünknek köszönhetően bármilyen adatot egy gombnyomásra...
Éttermi szoftverünk a FIFO elv alapján kezeli a raktárkészletet, ami kiemelten fontos a...
Irányítsa éttermét a világ bármely pontjáról éttermi rendszerekkel Akár a kíváncsi szemek elől...
Több mint 10 féle pénzügyi lekérdezésünknek köszönhetően bármilyen adatot egy gombnyomásra...
+36/30 834-6933
+36/70 413-5447
Magyarországon 7 borrégió, ezeken belül pedig 22 borvidék található:
Néhány érdekesség az egyes borvidékekről
Hazánk egyik történelmi borvidéke, a szőlőtermesztés hagyománya egészen a ómai korig nyúlik vissza, de valószínűleg már a kelták idején is elterjedt volt a szőlőtermesztés ezen a területen.
A terület borászati múltja szoros összeköttetésben van a Pannonhalmi Apátsággal. Írásban először a magyar szőlőművelést a Pannonhalmi Apátság alapítólevele említi.
A 18. században a borvidék jelentős termelővé és exportőrré vált, ugyanis a borok a hosszabb szállítást is jól viselték a magas savtartalmuk miatt.
A Móri borvidék Magyarország egyik legkisebb bortermelő vidéke. A II. világháború után az ország legjobb állapotú szőlői a Soproni borvidéken és a Móri borvidéken voltak. Az itt termő Ezerjó mára hungaricumnak számít.
A Budai hegység szőlőiből készült borok már a középkorban is híresek voltak. Már az Árpád-házi királyok idején is jelentős szőlőtermesztés folyt a területen, valamint az itt élők elsődleges megélhetési forrása is volt.
A Nagy-Somlói borvidék az ország legkisebb bortermelő vidéke. A területet híressé az 1010 körül I. Szent István által Tornán alapított apácamonostor tette, melyhez szőlőföld is tartozott.
Az évszázadok során a vidéken a nemesi, főúri és királyi szőlőskertek nagy hírnévre tettek szert a boraiknak köszönhetően. A legnagyobb szőlőültetvénnyel az Esterházy család rendelkezett.
A Badacsonyi borvidéken már a római korban is termesztettek szőlőt, a nagy telepítések a területen Probus császár nevéhez fűződnek. A badacsonyi-ürmös a tokaji aszúhoz hasonló hírnévre tett szert a 18-19. században.
Ezen a borvidéken két különböző táj borai találkoznak. Míg a csopaki borok lágyabbak és könnyedebbek, addig a balatonfüredi borok testesebbek és erőteljesebbek. A terület az ország egyik kiemelkedő bortermelő vidéke, ahol a szőlőtermesztés és borkészítés mintegy 2000 éves múltra tekint vissza.
A török megszállás előtt a vidék az egyik leggazdagabb vármegye volt a szőlőnek köszönhetően. A filoxéra-járvány után virágzó borkultúra alakult ki a tihanyi Bencés uradalmi és az egykori Festetics birtokon, a paraszti termesztői hagyományokra építve.
A 19. században a Balatonmelléke vidék volt az ország legnagyobb mennyiségű és igen jó minőségű bort termő vidéke. A filoxéra járványt követően a terület bortermelése szinte eltűnt.
Ezen a területen is a római korig lehet visszavezetni a szőlőtermesztés múltját, azonban csak 1998-óta tartozik a borvidékek közé hivatalosan.
A Szekszárdi borvidék is történelmi eredetű, már a harmadik század óta művelnek ezen a területen szőlőt. Marcus Aurelius Probus római császár utasítására kezdtek ezen a vidéken először szőlőt termeszteni és bort készíteni belőle.
Mivel Pécs már az ókorban is a kereskedelmi útvonalak központjában helyezkedett el, itt dolgozták fel a mecseki borokat.
A Villányi borvidék a legdélibb, és legfejlettebb borvidék az országban. A török uralom ideje alatt a település szinte teljesen elpusztult, de a szőlőművelés folytatódott a környező települések lakói által. 1987-ben Villányt a Szőlő és Bor városának választották, és azóta viseli ezt a címet.
Ezen a területen készítettek először az 1970-es években jégbort, mely különlegessége, hogy a szőlőszemeket akkor szedik le, mikor azokat már a fagy megcsípte, és fagyott állapotban préselik ki belőlük a mustot.
A Kunsági borvidék a legnagyobb borvidék az országban. A 19. század végén pusztító nagy filoxéra-járvány a Duna-Tisza közét nem sújtotta a homokos talaj miatt, így míg a hegyvidékeken a szőlőültetvények 80-90%-ka kipusztult, itt érintetlenek maradtak a homoki szőlők. Így azok értéke is megnövekedett.
A 18. században a futóhomok megkötése érdekében kezdték el a területet szőlőültetvényekkel beültetni Mária Terézia rendeletére.
A Károlyi-uradalom által készített Debrői Hárslevelű a XX. század első harmadában világhírnevet ért el.
A területen a fehér és a vörösbor termelése is jellemző, a várost elsősorban az Egri Bikavér tette híressé. Ez a bor ma is a környék legismertebb bora, mely több vörösborszőlő borának házasításával jön létre.
Ezen a tájon a szőlőművelés története a 14. századig nyúlik vissza. Ma pezsgőalapborokat készítenek nagy mennyiségben a területen.
A Tokaji borvidéket az UNESCO a világörökség részévé választotta. A Tokaji borvidék a legismertebb magyar borvidék, nevét és borait világszerte ismerik. Ezen a tájon már a honfoglalás előtti időkben is termesztettek szőlőt. Ez a táj volt a világ első zárt borvidéke.