A legfontosabb fűszerek
Az ókorban valamint a középkorban a fűszerek a legkeresettebb, ugyanakkor a legértékesebb árucikkeknek számítottak.
A fűszereket az emberek azért kezdték el használni a konyhában, hogy segítségükkel még ízletesebbé, színesebbé és illatosabbá tegyék az ételeket, ezzel okozva kulináris élményt. Hiszen ma már az étkezés nem csupán a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen tevékenység, hanem kulturális és társasági élmény is.
A legismertebb és legtöbbet használt fűszerünk a só, mely ugyan nem növény vagy annak bizonyos része, hanem ásványi eredetű képződmény.
A leggyakrabban használt fűszerek:
Bors
A só mellett a második legtöbbet használt fűszerünk a bors, mely Szingapúr és Malabár vidékéről származik. A fűszer értékes részét a növény termése adja, melyet éretlenül szednek le és szárítanak ki. A bors cserje akár 30 évig is élhet. A borsot már az ókorban is használták ételízesítésre. Hazánkban a középkorban vált igazán ismertté, ekkor leginkább még csak a nemesek, főurak és a királyok konyháján volt megtalálható. A bors több színben is megtalálható, ezek ugyanannak a növénynek a termései, csak más-más időpontban szüretelték le a bogyókat. A fekete bors bír a legerősebb ízzel, éretlenül szedik le, pár napig állni hagyják, majd napon szárítják addig, míg barnás-fekete színű és ráncos nem lesz. A fehér bors kevésbé erős, mint a fekete bors, nem sokkal a bogyó pirossá érése előtt szüretelik le, ezt követően egy hétig áztatják a szemeket, végül eltávolítják a bőrüket és napon szárítják őket, míg sárgás-fehér színük nem lesz. A zöld bors íze a legintenzívebb, viszont egyáltalán nem erős. A zöld borsszemeket éretlenül szedik le és megszárítják, ill. sóban tartósítják. A piros bors szemeket éretten szedik le és szárítják meg.
Pirospaprika
Az őrölt pirospaprika vagy paprikaőrlemény közönséges paprikából készül. Magyarországon a 18. században kezdett terjedni a használata, és hamar átalakította a magyar konyhát. Mára a hagyományos magyar ételek legtöbbjének összetevőjeként találkozunk vele, és igazi hungarikumnak számít. Világhírű mind a Kalocsán, mind pedig a Szegeden készült pirospaprika-őrlemény. Csípős és nem csípős változatban is népszerű.
Babér
A babér az egyik legelterjedtebb és legismertebb fűszernövény. Eredetileg Kis-Ázsiából és a mediterrán területekről származik ez az örökzöld növény. A magyar konyha előszeretettel használja. Kiváló ételízesítő levesekhez, főzelékekhez és húsokhoz egyaránt. A babérleveleket csak a főzés legvégén szabad az ételbe tenni (kb. 10-15 percre), mert ha sokáig fő, akkor keserű ízű lesz, melyet az adott étel is átvesz.
Bazsalikom
A bazsalikom eredetileg Dél-Ázsiából, és Afrikából származik. A bazsalikom az olasz konyha kedvelt fűszernövénye, de itthon is gyakran találkozhatunk vele az egyes fogásokban. A friss bazsalikom leveleknek jellegzetes illata és erőteljes íze is van. Leginkább saláták, tésztafélék ízesítésére és díszítéséhez használják.
Cayenne chili
A chili Közép-Amerikából származik. Erős, csípős íze egyedülálló a fűszerek között. Leggyakrabban mártásokhoz, levesek, húsételek és pörköltek ízesítésére használják. Ma már viszont édességekhez is használják, például csokoládét teszik pikánssá vele. Az íze intenzitása miatt óvatosan kell bánni vele.
Fahéj
A fahéj Ázsiából, Kínából származik. A növény fűszerként használható része, a kéreg belső része, melyet megszárítanak és darabolva vagy őrölve árusítják. A fahéjnak számos jó tulajdonsága ismert, például segíti az emésztést és vérnyomáscsökkentő hatású. Leggyakrabban édességekhez, teákhoz, forralt borhoz használt fűszer. A karácsonyi ünnepek elengedhetetlen fűszere. Magában való kóstolgatása nem javasolt ugyanis igen erőteljes aromával rendelkezik.
Gyömbér
A gyömbér eredetileg Kínából származik, ahol már időszámításunk előtt is használták, például a tengerészek a tengeribetegség elkerülése érdekében rágcsálták. A gyömbér értékes része a gumós gyökere. Napjainkban az indiai konyha egyik meghatározó fűszernövénye. Kiváló ízesítője mártásoknak és húsoknak, de gyakran használják italokhoz is.
Kakukkfű
A kakukkfű a Földközi-tenger vidékéről származó gyógy- és fűszernövény. Gyakran használják különböző gyógyszerek, gyógyteák készítése során, ugyanis enyhíti a torokfájást. Gyógyító hatása mellett kiváló fűszernövény is. Alkalmazható levesek, húsok, mártások ízesítésére is. Sokszor kombinálják petrezselyemmel is. A francia konyha egyik elengedhetetlen fűszernövénye.
Kapor
A kapor a magyar konyha egyik nélkülözhetetlen fűszernövénye. Használjuk főzelékek, levesek, mártások, húsételek, de még sütemény ízesítésére is. Felhasználásának eredete igen régre nyúlik vissza, ugyanis már az ókori egyiptomiak is használták fűszerként és gyógyszerként nyugtató hatása miatt. Ma már szinte mindenhol megtalálható, de eredetileg a Közel-Keleti és Kelet- Mediterrán térségekben őshonos növény.
Kömény
A kömény az egyik alap fűszere a magyar konyhának, de világszerte elterjedt és gyakran használt fűszer. Eredetileg Dél-Ázsiából származik, jellegzetes ízzel és illattal rendelkezik. Amellett, hogy népszerű fűszer, gyógyító hatású is, segíti az emésztést és étvágygerjesztő. Előszeretettel használják levesek, húsok tejtermékek (sajtok, túrók) ízesítésére is.
Kurkuma
A kurkuma a gyömbérfélék közé tartozó fűszernövény, mely Dél-Ázsiából származik. A gyömbérhez hasonlóan, a növény értékes része a gyökere, melyből fűszer készül. A keleti konyha kedvelt fűszernövénye, a curry egyik összetevője. Levesekhez és mártásokhoz is egyaránt használják.
Majoranna
Eredetileg a Földközi-tenger vidékéről származik ez a fűszernövény. Felhasználása széleskörű, gyakran ízesítik vele a leveseket, húsokat, vadhúsokat, főzelékeket, mártásokat. Rokona az oregánónak, a mentának és a zsályának is. A mediterrán konyha jellegzetes fűszernövénye.
Oregánó
Az olasz konyha legjellemzőbb fűszernövénye az oregánó. Erőteljes illata és kesernyés íze van. Általában a paradicsomos ételekhez, tésztákhoz és levesekhez használják ezt a fűszert. Gyakran párosítják kakukkfűvel és majorannával is.
Petrezselyem
A petrezselyem Kis-Ázsiából származik, de ma már világszerte használják, minden konyhában megtalálható fűszernövény. Felhasználható levesek, húsok, köretek és mártások készítésekor is. A friss petrezselyemnek erőteljes illata van.
Rozmaring
Portugáliában és a Földközi-tenger vidékén őshonos növény. Már az ókori egyiptomiak előszeretettel használták ételek ízesítésére, valamint temetkezési rituálék során. A rozmaring keserű ízű fűszernövény, melyet leggyakrabban grillezett húsok ízesítésére használnak.
Sáfrány
A világ egyik legdrágább fűszere a sáfrány. Egy lila színű virág bibéje, mely szálait egyesével, kézzel szedegetik ki. Ha valamilyen ételt sáfránnyal ízesítenek, akkor megfesti, és aranysárga lesz tőle az étel. Nagyon kevés is elég belőle ahhoz, hogy az egész étel átvegye a színét. Leggyakrabban rizses és halas levesek készítése során használják.
Szegfűszeg
A szegfűszeget már az ókori kínaiak is előszeretettel alkalmazták. Magasra növő fákról a még ki nem nyílt virágbimbókat szedik le, pálmalevélbe csavarják és kiszárítják. Erős aromával rendelkező fűszer, melyet leggyakrabban édes ételekhez, süteményekhez, befőttekhez és kompótok készítéséhez használják.
Szerecsendió
Dél-Ázsiából származó, kedvelt fűszernövény a szerecsendió. Különleges íze miatt krémlevesekhez, sajtos és tojásos ételekhez is használják. Kismennyiségben frissítő hatású, de óvatosan kell bánni vele, mert nagymennyiségben mérgező lehet.
Tárkony
A tárkony eredetileg Ázsiából és a Távol- Keletről származik. Frissen és szárítva is gyakran alkalmazzák a világ konyháiban. Előszeretettel használják ragukhoz, levesekhez és vadételekhez is.
Vanília
A vanília eredetileg Mexikóból származik, és az orchidea félék családjába tartozik. Termését félérett állapotban szüretelik le, szárítják, ezt követően nyolc hónapig dobozban érlelik. Általában édes ételekhez, süteményekhez, fagylaltokhoz, levesekhez, kompótokhoz és mártásokhoz használják.
Zsálya
Dél-Európában és a Földközi-tenger vidékén őshonos növény. Előszeretettel használják paradicsomos és szárnyas ételekhez, mártásokhoz is. Az olasz konyha kedvelt fűszere az oregánó mellett. Mivel a zsályának igen erőteljes az íze, így csak keveset ajánlott az ételbe tenni belőle